A csíkszentléleki Szentlélek eljövetele-templom egykori főoltára, 1510

Fenyőfa, festett, aranyozott, az oltár teljes magassága 316 cm, szélessége nyitva 306 cm; Az oltárképet tartó szekrény (predella) bal oldalán mondatszalagos Czakó-címer antiqua felirattal: INSIGNIA FILIORUM CZAKO; a predella jobb oldalán II. Jagelló Ulászló címere antiqua felirattal: INSIGNIA DOMINI REGIS UNGARIE

A csíkszentléleki Szentlélek eljövetele-főoltár azon meglehetősen ritka középkori magyarországi szárnyasoltárok közé tartozik, amelyeknek megrendelőjét, készítésének idejét és az eredeti felállítás helyét is ismerjük. Az oltár egykor egy kis kelet-erdélyi település, Csíkszentlélek templomát díszítette. A forrásértékű információkat az oltár predellája hordozza: a sírból kiemelkedő Fájdalmas Krisztus, Mária és Evangélista János csoportja mellett, a bal oldalon a donátorok címere látható. A fölötte lévő mondatszalag felirata ezzel összefüggésben arról tájékoztat, hogy a megrendelők a Czakó fiak voltak, s az oltárállítás 1510-ben történt. Egyes feltételezések szerint egyikük az oklevelekben a csíki vashámorok inspektoraként említett Czakó János lehetett. A predella jobb oldalán az akkor uralmon lévő magyar király, II. (Jagelló) Ulászló címere látható.

A középkép az oltár titulusának megfelelően a pünkösdi történést ábrázolja. A festmény valódi tartalma azonban az a megrendülés, amit a Szentlélek eljövetele az apostolokból és a körükben méltóságteljesen imádkozó Máriából kiváltott. Megdöbbent, kissé megrémült, vagy éppen méltóságteljesen komoly arccal, heves gesztusokkal, esetenként meghatottan imára kulcsolódó kézzel fogadják a szétáradó, aranyló sugarakat. A tizenkét tanítvány mindegyike egyénien jellemzett.

Pontosan mégis csak a bal szélhez legközelebb helyet foglaló Jakab, és a hátul, Mária mellett ülő Péter és János azonosítható. Utóbbiak felismerését a megszokott, visszatérően ismételt arctípusok segítik. A nagyméretű festményt sommásan megformált alakok, feltűnően rajzos előadás és erőteljes, élénk, világos színfelületek jellemzik. Az ünnepélyességet és egyben a kép dekorativitását hatásosan fokozza a teret a szereplők mögött lezáró brokátfüggöny és a szinte a figurák fölé boruló, aranyozott, növényi indás, virágos ornamentika, amely karcsú oszlopokra „támaszkodik”. Félköríves boltozata alatt, a világoskék égre rajzolódó rózsaszín felhőben, a kiáradó sugarak középpontjában lebeg galamb képében a Szentlélek.

Az oltárszárnyak belső, ünnepi oldalán férfi és női szenteket ábrázoló képek sorakoznak. Balra, lent Balázs, Ágoston és Miklós, jobbra, fent Erzsébet és Mária Magdolna között Szent Anna látható, aki ölében tartja Máriát és a gyermek Jézust. A jobb alsó képen Katalin, Borbála és Dorottya sorakoznak. E szárnyképek között kitűntetett szerep jut a bal felsőnek, amelyik Assisi Szent Ferenc stigmatizációját állítja a nézők elé. Azt a szent életében meghatározóvá váló eseményt, amikor Ferenc a szeráf képében megjelenő Megfeszített Krisztustól maga is megkapta a szent sebhelyeket, a stigmákat. A csíksomlyói ferenceseknek az egész vidékre kiható erőteljes szellemi, kulturális hatása érhető tetten ebben az ábrázolásban. Az oltár külső, úgy nevezett hétköznapi oldalát Krisztus passiójának nyolc jelenete díszíti. A sorozat az Olajfák hegyén történtekkel kezdődik, és a sírból diadalmasan kilépő, feltámadt Krisztus bemutatásával ér véget.