Ligeti Miklós, szobrász (Buda, 1871. május 19. – Budapest, 1944. december 10.)

Ligeti tanulmányait az Iparművészeti Iskolában Mátray Lajosnál kezdte, majd Stróbl Alajos mellett dolgozott. Bécs és München után 1894-ben Párizsba utazik, a Julian Akadémia növendéke, ahol festészetet tanult. Rodin munkássága s szemlélete bizonyos mértékű – letagadhatatlan – hatást gyakorolt Ligetire, egyes források szerint személyesen is találkozott a francia mesterrel. Rodin hatása leginkább érzékelhető a századforduló körül készített impresszionista jellegű alkotásaiban. Ezeket a márványba faragott vagy bronzba öntött aktkompozícióit és portréit formagazdagság, valamint sejtelmes fényhatások megjelenítése jellemzi. Az intimebb kisplasztikák mellett Ligetinek nagy szerepe volt az épületdíszítő szobrászatban (pl. Parlament, Adria Biztosító, Gresham-palota). Számos emlékművet készített. 1907-ben Szegeden állították fel Erzsébet királyné fehér márványból faragott szobrát. Később az akadémikus stílus jegyében készített köztéri emlékműveket.

Kétségtelenül legismertebb műve az Anonymus, amely az ún. „királyszobrok” egyike: a magyar honfoglalás tényét és történetét megörökítő krónika, a Gesta Hungarorum névtelen szerzőjét ábrázolja. A királyszobrok felállításáról I. Ferenc József határozott (innen ered az elnevezés), nem sokkal Vilmos császár 1897. évi budapesti látogatása után. A szájhagyomány szerint ugyanis a vendég sajnálkozó, lekicsinylő megjegyzéssel illette a dísztelen, kopár budapesti köztereket. A miniszterelnökhöz intézett királyi leirat részletesen felsorolja a megörökítendő személyiségeket és érdemeiket, továbbá közli, hogy az anyagiakat az udvartartás költségeiből kell fedezni.

A névtelen krónikás megmintázása nem volt könnyű feladat, hiszen semmiféle képmás vagy leírás nem állt rendelkezésre, amely az arcvonások megfogalmazásánál támpontul szolgálhatott volna. Ezért Ligeti – szembeszállva a szoborbizottság elgondolásával – nem keresett „tipikus magyar” arcot, hogy annak alapján mintázzon, hanem a névtelen krónikaíró körül továbbra is meghagyta a névtelenség – az „arctalanság” – romantikus burkát. A budapesti Városligetben 1903-ban jó érzékkel kiválasztott helyen felállított bronzszobor felületén képződő fény-árnyék játékok időtlenné, megközelíthetetlenné, egy kissé nem evilágivá nemesítik a tudós szerzetes előregörnyedő, gondolatokba merülő alakját. Az emlékmű felirata az Anonymus személyére vonatkozó kutatás aktuális eredményét rögzítette: „Gloriosissimi Belae regis notarius”. A szobor kisebb méretű változatát a pécsi Zsolnai Gyár eozinmázas kivitelben terjesztette, de ismeretesek Herenden készült porcelánpéldányok is.

Anonymus, 1903; Bronz, 73x52x56 cm.