Madarassy Walter, szobrász (Budapest, 1909. november 8. – Budapest, 1994. március 5.)

Madarassy Walter szobrász, elsősorban mint éremművész, kisplasztikus ismert, a magyar éremművészet egyik legtermékenyebb alakja (mintegy 570 érméről van tudomásunk). Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte 1923-ban, az Iparművészeti Iskolában folytatta 1924-28 közt, majd 1928–1933 és 1934–1936 között a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán díszítőszobrász szakra járt. Mesterei Fülöp Elemér, Fáy Aladár, Kölber Rezső, Mátray Lajos, Simay Imre, Reményi József és Szentgyörgyi István voltak.

1930 óta kiállító művész. A 30-as években egymás után kapta az elismeréseket. 1933–34-ben Rómában volt ösztöndíjas. 1928-ban kapta első éremmegbízását (Kölcsey-érem), korai érmei Reményi József hatása alatt készültek. A római ösztöndíj éremművészetére is nagy hatással volt, a 30-as évek közepétől bontakozott ki nagy korszaka, párhuzamosan a generációja vezető éremművészeivel (Csúcs Ferenc, Ispánki József, Boldogfai Farkas Sándor). 1953-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola alakrajz- és mintázás tanára lett. Az 50-es évektől újabb korszak kezdődött művészetében, amelyet a Borsos Miklós által újra bevezetett negatívba vésés technikája határozott meg. A 70-es évektől impresszionisztikus hatásokkal operáló érmeket kezdett mintázni.

Bár generációja (Csúcs Ferenc, Ispánki József, Boldogfai Farkas Sándor) szinte kizárólag öntött érmeket készített, Madarassynak több vert érmét is ismerjük, mint amilyen a Bolyai Farkas érem is. Stílusának jellegzetességei azonban az öntött technikából, illetve az annak jobban megfelelő, nyersebb, robosztusabb mintázásból, a motívumok emblematikus felrakásából származtathatók. A Bolyai-érmen ez leginkább a betűk faragásszerű kialakításában és a hátlap jelenetének viszonylag zárt körvonalú, izolált elhelyezésében érhető tetten. Mindez azonban semmilyen disszonanciát nem okoz, hiszen egyébként a vert érem szabályainak megfelelően a mintázás gondos, finom és részletező. Bár azon lehet vitatkozni, hogy szerencsés megoldás volt-e Bolyai Farkas jól ismert, szembenéző portréját profilképpé alakítani, kétségtelen, hogy az arckép határozott, következetes, intelligens férfi benyomását kelti a szemlélőben. A hátlap a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszorát ábrázolja asztalnál ülve, ölében tartott papírjaira jegyzetelve, az asztalon tudományterületeinek egy-egy jellegzetes tárgyával. A hátoldal kompozíciója ugyanakkor egyfajta tisztelgés is a generációja legnagyobb példaképe, Beck Ö. Fülöp előtt, megidézve asztalnál ülő, író Mikes Kelemenjét.

Bolyai Farkas, 1934; Bronz, vert érem, átm.: 70,5 mm.